Éppen vasárnap, a terrortámadások és az ellencsapások megkezdésének másnapján érkezett Izraelbe Szalai Máté, a Ca’ Foscari Egyetem kutatója, ahol a Tel-Avivi Egyetemen lesz vendégkutató. Megérkezésekor azonnal az egyetemre mentek párjával, aki ott folytatja tanulmányait. Azóta csak néhány alkalommal hagyták el a campus területét. Lapunknak telefonon számolt be arról, mi a helyzet most, miután a Hamász rakétái Tel-Avivot is célba vették.
***
Megérkezésük óta mit tapasztalnak a város utcáin?
Amióta itt vagyunk, nem nagyon hagytuk el az egyetem területét, mert itt relatíve biztonságban vagyunk. Az utcákon, a tömegközlekedési eszközökön kevesen vannak, mindenki inkább az óvóhelyeken vagy azok közelében tartózkodik. Amióta itt vagyunk, egyszer volt légi riadó, amikor kilőttek egy rakétát a Ben Gurion reptérre. Az óvóhelyen megvártuk, hogy hová csapódott be a rakéta, majd amikor a hírekben bemondták, folytatódott minden a rendes kerékvágásban.
A Hamász támadása után egy nappal indultak Izraelbe. Nem merült fel, hogy visszamondják az utat?
Természetesen felmerült bennünk, hogy nem ez a legjobb pillanat; ugyanakkor nem tudjuk, hogy a következő hetekben, hónapokban lesz-e ennél megfelelőbb alkalom. A légitársasággal és a Tel-Avivi Egyetemmel is folyamatosan kapcsolatban álltunk, akik azt kommunikálták felénk, hogy nincs akadálya az utazásnak, és mi megbíztunk bennük. A reptéren és a repülőn is azt tapasztaltuk, hogy
az emberek a történtektől függetlenül nem riadtak vissza attól, hogy Izraelbe utazzanak.
A gép teli volt, feltehetően voltak tartalékos katonák is, de civilek is utaztak rajtuk kívül.
A reptéren tehát nem állt meg az élet. És Izraelben?
A rakétatámadások ugye nem csak a Gázai-övezet környékét, de Izrael északabbra fekvő településeit is érintették, Tel-Avivra is lőttek ki rakétákat. Ennek következtében amit tapasztaltunk, hogy az iskolákban és egyetemeken elhalasztották az órákat, folyamatos a rakétakészültség, és arra kérik az embereket, ne nagyon hagyják el otthonaikat. A leginkább egyfajta gyászhangulat észlelhető. Az emberek nagyon szomorúak, gyászolják az elvesztett szeretteiket.
A félelem, a düh, vagy a bosszúszomj helyett sokkal inkább a szomorúság a meghatározó.
Van lehetőség elhagyni az országot, ha úgy érzik, még sincsenek biztonságban?